Hausengel Holding AG

• Egyértelmű struktúrák a 3 tagú igazgatótanácsnak köszönhetően
• A vállalat alapvető berendezkedésének és kialakításának ellenőrzése a felügyelőbizottság által
• Lehetővé válik a felügyelőbizottság kompetens személyekkel való jövőbeni kiegészítése és az erre való törekvés
• A Hausengel üzletágainak egy tető alatt való egyesítése
• Szinergiahatások, kevesebb formalitás és költségcsökkenés
• Gondozás és ápolás egy kézből
• A részvénytársaság megalapítása kihangsúlyozza a vállalat hosszú távra való berendezkedését
• Nagyobb cselekvési lehetőségek a tőkebevonás és a munkavállalói részvényszerzés tekintetében
• A családi vállalkozás pozíciójának erősítése

Magyarázat az organigramhoz

A felügyelőbizottság, az igazgatótanács és a tanácsadó testület bemutatása

»A házi angyalok« 2005 óta vannak jelen a német piacon. A vállalat az utóbbi években az ambuláns szakápolás, valamint az otthoni környezetben történő gondozás területén az egyik legnagyobb szolgáltatóvá nőtte ki magát.  Azóta is folyamatosan bővíti üzleti tevékenységét. Az év eleje óta a vállalatcsoport összes tevékenységét egy részvénytársaságban egyesítettük.  Ez meglehetősen szokatlan lépés egy a német egészségügyi és ápolási rendszerben működő vállalattól. Simon Wenz, a Hausengel Holding AG alapítója és igazgatótanácsának elnöke, valamint Juliane Bohl, a Hausengel Holding AG igazgatótanácsának tagja bemutatja a vállalat fejlődését, valamint az úgynevezett »24 órás gondozás« sajátosságait.

Wenz úr, Ön 2005-ben alapította a Hausengelt, és azóta is nagyon sikeresen működik a piacon. Hogy jött az ötlet, hogy olyan fiatalon az idősgondozás területén működő céget alapítson?

Simon Wenz: A Hausengel koncepciója számomra mindig is nagyon személyes szívügy volt. Számos más családhoz hasonlóan hirtelen én és családom is azelőtt a kihívás előtt találtuk magunkat, hogy otthoni környezetben méltóságteljes gondozást és ápolást biztosítsunk nagyapám számára. Személyes történtünk arra ösztönzött bennünket, hogy tapasztalatainkat és tudásunkat miden olyan családnak továbbadjuk, amely hasonló helyzetben kompetens, szeretetteljes és megfizethető segítőt keres. Ez volt a Hausengel megalapításának alapköve.

És most hogy jutottak el oda, hogy részvénytársaságot alapítsanak?

Juliane Bohl: Az alapkő letétele óta folyamatosan növekszünk, és szolgáltatásaink körét éppúgy bővítettük, mint telephelyeink számát, ahol szolgáltatásainkat kínáljuk. A Hausengel fedele alatt mindent egyesítünk: az ambuláns ápolástól kezdve, jelenleg mintegy tíz telephellyel, az úgynevezett »24 órás gondozás« formájában történő otthoni gondozáson át további projektekig, például a Hausengel szülőfalujában, Ebsdorfergrundban kialakított Generációs parkig. Ezen felül mára 20 német és külföldi telephelyen csaknem 300 fix munkavállalót számlálunk. A részvénytársaság megalapítása lehetővé teszi számunkra, hogy a holdingon belül az egyes vállalati területek számára világosabb struktúrákat hozzunk létre. Ez az egyes vállalkozások között szinergiahatást, költségcsökkentést eredményez, a családok és gondozók számára pedig az ajánlatok koncentrálódását jelenti. És ezzel még nem fogtak el további, úttörő projektekre vonatkozó ötleteink.

Ez a Hausengel családi vállalkozástól való elfordulást jelenti?

Simon Wenz: Nem, éppen ellenkezőleg. A részvénytársaság megalapításával a vállalat egész struktúrája egyszerűbbé és egyértelműbbé válik, kihangsúlyozza a vállalat komolyságát és hosszú távra való berendezkedését. Fontos szempont a nagyobb cselekvési szabadság, például a részvények zökkenőmentes átruházhatósága, és a tőzsdei bevezetés. Ezeknek köszönhetően a részvénytársaság a tőkebevonás és a munkavállalói részvényszerzés tekintetében nagyon egyszerű. Ugyanakkor a családi vállalkozás tradícióiban, filozófiájában és értékeiben nem semmi sem fog megváltozni!

Miért volt mindig is a gondozók önállósága a fókuszban? Ezzel az iparágon belül meglehetősen egyedül vannak.

Simon Wenz: Az otthoni környezetben történő gondozás egyik lényeges eleme, hogy a gondozó a gondozásra szoruló személy otthonában lakik. Mivel azonban a rendelkezésre állási időre is vonatkozik a minimálbér-kötelezettség, óriási költségek keletkeznének, így alkalmazotti keretek között ez a szolgáltatás reálisan nézve legálisan alig megvalósítható. Ha a gondozó éppen alszik, de a házban kell lennie, erre az időre is megilletné a minimálbér – ezt meg ki tudja megfizetni? A legújabb német törvény szerint ráadásul ez az idő is rendes munkaidőnek minősülne, így a munkaidő közötti, törvény által előírt pihenőidőt nem is lehetne betartani.

Hogyan látják ezt a kelet-európai gondozók?

Simon Wenz: Ők sem ragaszkodnak a szoros szerződéses kötelemhez, amely a munkajogban annyira meghonosodott. Rugalmas és tárgyalásokkal bármikor módosítható szerződési feltételeket szeretnének, utasítások nélküli tevékenység keretében. Erre déli szomszédunk a bizonyíték: Ausztriában a gondozók eldönthetik, hogy a szolgáltatást önállóan, vállalkozóként vagy foglalkoztatási jogviszony keretében szeretnék-e nyújtani. A nevezett okokból kifolyólag 95%-uk az önállóság mellett dönt. Számomra kétség sem fér hozzá, hogy a 24 órás rendelkezésre állást alkalmazotti munkaviszonyban havi 5.000 eurónál kevesebből nem lehet legálisan megoldani. Ebben nincs jelentősége annak, hogy a gondozó Németországban vagy külföldön áll-e alkalmazotti jogviszonyban.

De ennek a szolgáltatásnak nagy részét kiküldetés keretében nyújtják, azaz a gondozók foglalkoztatotti jogviszonyban vannak.

Simon Wenz: Nagy tévedés azt gondolni, hogy minden kiküldetésben dolgozó személy egyúttal alkalmazotti státuszban is van. A kelet-európai országokból kiküldetésben lévő gondozók származási országukban általában nem állnak alkalmazotti jogviszonyban. Származási országában ugyanis a legtöbb gondozó megbízási szerződés, azaz polgári jogi szerződés keretében dolgozik. Ez a német "munkavállalóhoz hasonló jogállású személynek" feleltethető meg. A gondozók származási országukban önálló státuszban vannak, kötelező társadalombiztosítási járulékaikat azonban megbízójuk (kiküldőjük) fizeti meg. Gyakran persze csak a minimálisan megfizetendő összeget, amelyek havonta nagységrendileg 20 € körül mozognak. Mi ezt az egész kiküldetéses rendszert kevésbé átláthatónak találjuk, ezért mindig is arra fókuszáltunk, hogy gondozóink vállalkozói státuszban legyenek.

Önök tavaly mégis azzal reklámozták magukat, hogy most már kiküldetést is kínálnak. Ez a két dolog hogyan passzol össze?

Juliane Bohl: Mivel nálunk az iparágban szokásos kiküldetés keretében is lényegében elsősorban vállalkozói státuszban lévő gondozókat közvetítünk ki, az önálló státuszban lévő gondozók kiküldetése belefér koncepciónkba. Ezenkívül szeretnénk gondozóink számára meghagyni a választás lehetőségét, hogy ők melyik modellt részesítik előnyben.

Aztán egy év után felhagytak a kiküldetéssel. Ennek mi volt az oka?

Simon Wenz: Az operatív üzleti tevékenység során rájöttünk, hogy a kiküldetés, ahogyan azt a mi iparágunkban űzik, számunkra nem vállalható. A kiküldetés jutalékos rendszeren alapszik, amely a német közvetítő ügynökségek és a kelet-európai kiküldő vállalkozások között áll fenn. A jutalékos rendszeren belül az a szokás, hogy a külföldi kiküldő vállalat a német közvetítőnek havi 250 és 500 euró közötti jutalékot fizet. Ez a jutalékos rendszer azonban természetesen az eredményezi, hogy magához a gondozóhoz kevesebb pénz jut el. A mi szemléletünk azonban tudatosan más.  Mivel tudjuk, hogy csak az elégedett és jó gondozó lesz hosszú távon is sikeres. És egyvalami teljesen nyilvánvaló számunkra: a klasszikus jutalékos rendszer nélkül több pénz marad a gondozó zsebében, mivel kiesik egy láncszem, amelyik szintén keresni szeretne. Vállalkozóként dolgozó gondozóink így havonta 300 euróval többet kapnak kézhez, mint a kiküldetés keretében dolgozó kollégáik. Úgy döntöttünk, hogy hűek maradunk alapelveinkhez, az átláthatósághoz és a tisztességhez, ezért a kiküldetéssel felhagytunk.

Ezért Önök azon kevés szolgáltatók közé tartoznak, akik gondozóikat saját maguk toborozzák és nem külföldi partnerekkel működnek együtt. Vagy vannak ennek további okai is?

Juliane Bohl: Nagyon magas minőségi követelményeink vannak. Ezért az alkalmas gondozók kiválasztását nem szeretnénk harmadik személyre bízni. A saját külföldi struktúrának köszönhetően a minőségi igények és a minőségbiztosítási intézkedések egyszerűbben és hatékonyabban megvalósíthatók. Gondozóink képzését és továbbképzését is szeretnék saját kézben tartani, amit akadémiánk tesz lehetővé, így gondozóink képzésével is új standardokat állítottunk fel a piacon. Saját kelet-európai struktúránk emellett megkönnyíti a gondozókkal a saját országukban történő zökkenőmentes és személyes kommunikációt.

Az otthoni környezetben történő gondozás mellett Önök ambuláns szakápolást is kínálnak. Ez is meglehetősen szokatlan.

Simon Wenz: Első ambuláns ápolási szolgálatunkat több mint 10 éve alapítottuk. Akkoriban az ambuláns szolgáltatók közül szinte senki sem akart igazán tudomást venni a mi területünkkel. Mi azonban meg akartuk mutatni, hogy nagyon is lehetséges, hogy a szakápolók és a gondozók egyenrangú felekként működjenek együtt. Az évek folyamán rájöttünk, hogy a szakápolóknak és a gondozóknak éppen ez a fogaskerékként egymáshoz illeszkedése felel meg leginkább az ügyféligényeknek: Az ápolásra szorulók és családjaik a szükségleteiknek megfelelő 24 órás gondozást szeretnének, a saját otthonukban. Egy ambuláns szolgálat mindezt nem tudja egyedül ellátni. Fordítva ugyanígy alapvető fontosságú, hogy a gondozókat nem bízzuk meg orvosi ápolás ellátásával, és nem hagyjuk őket egyedül felelősségteljes munkájukban.

Hogy néz ki az Önök megoldása?

Juliane Bohl: Az ambuláns szakápolással való kombináció számunkra nagyon fontos. Víziónk, hogy az ápolási szolgálatok nagyobb felelősséget vállalnak ebben, hogy a családoknak ne egyedül kelljen megszervezniük a gondozást, és helytállniuk abban. Így például egy ápolási szolgálat megszervezhetné az otthoni környezetben történő gondozást az ápolásra szoruló számára. Az önálló gondozó ebben az esetben természetesen az adott ambuláns szolgáltató minőségi kritériumainak vetné alá magát. Ezzel pedig a szolgálat minőségirányítási rendszere alá tartoznak (ami pl. rendszeres látogatásokat jelent).  Számunkra egyértelmű, hogy ez csak a szolgáltatások világos meghatározása és elhatárolása, valamint a gondozók stabil szaktudása révén működik. Ezért a Springerrel együttműködve kidolgoztunk egy e-learning anyagot, amely időközben már a kereskedelmi és iparkamara képzéseként is elvégezhető.

A részvénytársaság megalapításának keretében felügyelőbizottságot is kellett alapítaniuk. De már korábban is volt a vállalatnak tanácsadó testülete. Ez hogy lehet?

Juliane Bohl: Ahogy az elején már elmondtuk, a Hausengel szolgáltatásainak spektruma nagyon széles, amely az otthoni környezetben történő gondozás szinte valamennyi területét lefedi. Minden területen alapvető, a vállalat számára hatalmas horderejű döntéseket kell hozni. Éppen ezért az is fontos számunkra, hogy a különféle szolgáltatásokat szaktanácsadó is támogassa. Ez történhet például megbeszélések keretében, ahol az igazgatótanács üzleti gondolkodású és tapasztalt személyekkel cserél tapasztalatot. A tanácsadó testület kívülről jövő tanácsaival segíthet elkerülni az „üzemi vakságot”, új utakat találni és a hibás döntések kockázatát lecsökkenteni. Emellett arra kényszerít bennünket, hogy saját ötleteinket intenzíven megindokoljuk, ami elősegíti a sikeres koncepciókat.

Apropó, jövő! Milyen céljaik vannak a Hausengellel a jövőre nézve?

Simon Wenz: Olyan időket élünk, amikor egyre több ember szorul ápolásra, egyre több ember részesül otthoni ellátásban, és egyre több ember él egyedül, és szorul helyben ellátásra. A mi deklarált célunk az, hogy a regionális ápolási és gondozási szolgáltatásokat javítsuk. Ez jelenti például a helyi szintű hálózatok építését, a infrastrukturálisan gyengébb területek támogatását és elsősorban az ápolásban érintett összes személy egymással való összekapcsolását. Mindeközben nem tévesztjük szem elől, hogy a fókuszban az ambuláns ellátás javítása áll. Minden szolgáltató, közintézmény és egyéb szervezet előtt bármikor nyitva áll ajtónk egy beszélgetésre. A megfelelő szolgáltatás a megfelelő időben a megfelelő helyen – ez az, amire az érintetteknek szükségük van, és amiről mi gondoskodni szeretnénk.

Az interjú 2018 májusában készült.