Schliessen
Schliessen

»A Hausengellel való együttműködés a stabilitás érzését adja nekem«

Dorota Kolbuch, Bierutów, Lengyelország

Dorota Kolbuch, Hausengel

Dorota Kolbuch asszony szakmai karrierje során a legkülönfélébb kihívásoknak tett már eleget. Sok éven át egy bankban dolgozott, ahol magas pozíciót töltött be. Aztán szeretett volna saját lábra állni, és Lengyelországban saját vállalkozásba kezdett. Egy napon az interneten a Hausengellel kapcsolatos információkra bukkant. Cégünk bizalmat ébresztett benne, és ugyan Dorota asszony ekkor még nem beszélt németül, eldöntötte, hogy elvállal Németországban egy gondozói megbízást. Dorota asszony számára nem léteznek határok, nagyon nyitott, vagy ahogy maga mondja: „Mindig pozitívan állok a dolgokhoz, szeretem az embereket és szeretek velük dolgozni. Amikor az első megbízást elvállaltam, nem beszéltem németül, mégsem aggódtam.” Dorota asszony azóta is segíti az időseket, hogy életük alkonyát szépen éljék meg. Elmeséli nekünk, hogy Németországban hogyan néz ki egy gondozó egy napja.

Kolbuch asszony Wrocław környékéről származik. Az interneten talált rá a Hausengelre. Számos olyan cég van, amely a gondozási iparágban végzi tevékenységét, ám Dorota asszony a Hausengelnél talált melegségre, támogatásra és családias légkörre – a kiváló gondozási menedzsmentnek köszönhetően. Dorota asszony először egy vagy két hónapig szeretett volna velünk dolgozni, azonban mindenki megelégedésére már több mint 6 éve erősíti a Hausengel csapatát.

Az első megbízás

Az első megbízás elfogadásakor Dorota asszony nem beszélt németül. Ápolónő sem volt. Viszont nagyon nagy tapasztalata volt az ügyfelekkel való kapcsolattartásban, ahol nagy türelemről és empátiáról kellett tanúbizonyságot tennie. »Családom támogatása nagyon sokat jelentett nekem. Melegszívű, nyitott, kedves és megbízható személynek ismernek. Emellett szeretem az embereket, és ezek a tényezők mind hozzájárultak ahhoz, hogy úgy döntöttem, kipróbálom magam idősgondozóként« – mondja Dorota asszony. »Első megbízásom egy 96 éves úr gondozása volt. Az úr még teljesen önálló volt, egyedül tudott járni, csak a séták során és a háztartásban volt szüksége segítségre. Én főztem és takarítottam. Nyugodt, jó állás volt. Első tapasztalatom tehát nagyon pozitív volt.«

Mindennek az alapja a pozitív hozzáállás

Dorota asszony hozzáállása a körülményektől függetlenül mindig pozitív. A Hausengel koordinátorai mindig minden megbízást igyekeznek alaposan bemutatni. A gondozó mindig sokat tud az adott megbízásról, ismerik annak előnyeit és hátrányait. Dorota asszony mindig tudja, hogy a helyszínen mi várhatja, és hozzáállása sosem negatív. Ahogy maga is elismeri, a Hausengel a stabilitás érzését adja, azaz mindig számíthat megbízásra, és tudja, hogy a Hausengel mindig mindent jó megszervez. Dorota asszony már egészen jó beszél németül, azonban az a véleménye, hogy a gondozottal való jó viszony eszköze elsősorban a mosoly, a belső melegség, a türelem és az odafigyelés. »Van egy olyan elvem, hogy sohasem tegezem le a gondozottat, hanem mindig megpróbálom megadni a maximális tiszteletet. Sok függ a neveléstől is. Számos értéket a szülői házból hoztam, és a jelenlegi munkámat is ezeknek megfelelően végzem. Igyekszem a gondozottak szokásait megismerni és tiszteletben tartani, hogy jól érezzék magukat a gondozásomban.«

 

A gondozó munkanapja

A gondozó munkanapja minden családban másként alakul. Általában a gondozott egészségi állapotától és a család tagjaitól, szokásaitól függ. Ez a munka azonban szorosan összekapcsolódik a rutinnal, minden nap a többihez hasonlóan néz ki, mivel az idős emberek szeretik a rutint, az ugyanis a biztonság érzését adja nekik. Legutóbbi megbízása alatt Dorota asszony minden reggel 6.00 órakor kelt. Azután jött az ápolószolgálat munkatársa, és az idős hölgyet megfürdették, bepelenkázták. A gondozott nem tudott járni, és tolószékben ült. Dorota asszony feladata volt a hölgyet a tolószékből az ágyba segíteni, és az ágyból a tolószékbe. A gondozott körülbelül 8.00 órakor reggelizett, a reggelit Dorota asszony készítette. Evés utána hölgy pihent és újságot olvasott. Közben Dorota asszony elpakolt. Hetente háromszor, délelőtt bevásárolt. Az ebédet általában 12.00 órára készítette el. Dorota asszony szívesen kérdezi meg gondozottjait, hogy mit szeretnek enni, és kedvenc ételeiket készíti nekik. Ebéd után a gondozottat újra besegítette az ágyba, aki ott tévét nézett, majd 15.00 óráig aludt. Ezalatt az idő alatt Dorota asszonynak magára is volt ideje, amelyet szabadon tölthetett el. Dorota asszony ekkor is kis hegyi faluban volt, ezért legszívesebben a kertben lévő teraszon pihent. 15.00 órakor Dorota asszony visszament a gondozotthoz, hogy felfrissítse (egy kicsit megmosdatta, kicserélte a pelenkát és megfésülte). Az idős hölgy közben elmesélte neki, hogy pihenés közben mit látott a tévében. Azután a két nő együtt kávézott, majd a gondozott a számítógép elé ült, és e-maileket olvasott. Nagyon rosszul hallott, ezért rokonaival elektronikus úton tartotta a kapcsolatot. Eközben Dorota asszony a háztartási teendőket végezte, bár takarítania nem kellett sokat, mivel a család külön takarítónőt foglalkoztatott, aki ezt végezte. »Minden nap 17.00 órakor römiztünk egymással – mindig három kört, ez volt gondozottam kedvenc játéka« – emlékszik vissza Dorota asszony. 18:15 és 18:30 között elkészítette, a vacsorát, miután a két hölgy felment, hogy előkészüljön a lefekvéshez. Így ért véget a nap.

A megbízások ugyan különbözőek, és vannak nehezebbek is, de Dorota asszony igyekszik a a nehezebb helyzetekben is helyt állni – a tőle telhető legjobban. Mindig abból indul ki, hogy a következő nap jobb lesz. Nem haragtartó. »Nagyon fontos, hogy igyekezzünk minden egyes napon jól és szépen eltölteni az időt a gondozottal.«

Az egyik legjobb hely, ahol Dorota asszony dolgozott, egy professzornál volt, München közelében. »Professzor úr csodálatos ember volt! Tulajdonképpen egész Bajorországot megmutatta nekem, együtt több kastélyt és tavat is megnéztünk. Sokat utaztunk. Sok érdekes történetet mesélt nekem. Egyébként fizikus volt. Ez a megbízás számomra nem is munka volt, hanem egy szép kaland. A professzor nagyon kedves ember volt, és mindenkit egyformán tisztelt. Erre az időre emlékszem vissza a legszívesebben.«

Tanácsok

Dorota asszony a többi gondozónak, különösen azoknak, akik az első megbízásuk előtt állnak, az alábbi tanácsokat adja: »Mikor odautazom a gondozotthoz, sok mindenre rákérdezek, és mindent pontosan feljegyzek. Megkérdezem a gondozottat, hogy hány órakor szokott felkelni, mit szeret enni, reggelente milyen segítségre van szüksége stb. Így készülök fel a megbízásra. A következő napon ott van a cetlim, rajta a pontos információk. Ezt használom, és közben folyamatosan kiegészítem új információkkal.«

A stabilitás érzése

Dorota asszony számára nagyon fontos a stabilitás érzése. »A Hausengellel nem félek, hogy a jövőben nem kapok megbízásokat, mivel erre személyes koordinátorom mindig nagyon ügyel. A Hausengel ajánlata mindig nagyon alaposan elő van készítve, bemutatása mindenre kiterjedő. A gondozó pontosan tudja, mi vár rá. A Hausengellel való kapcsolattartás mindig nagyon jó, és a koordinátorok mindig segítőkészek. Csak jót mondhatok a Hausengelről, és a legjobb szívvel ajánlom a céget.«

Az a bizonyos csend

Laura Bihari, Bataszek
Nagyon meleg volt az augusztus Magyarországon, közel 38 fokig szaladt fel a hőmérő higanyszála 2010 –ben, azonban nem törödtem vele, mert két hónapnyi keserves munkakeresés után megbízást kaptam a Hausengel-en keresztül és lelkesen készülődtem külföldre. Tapasztalatlanul indultam el a hosszú útra, a sofőrök éjszaka utaztak, nem is sejtettem, hogy a nagy hőség miatt a rajtam lévő egy szál póló kevés lesz. Nagyon meglepett, hogy Németországban mindössze 22 fok volt az érkezésemkor.

»Ahogy elolvastam a tájékoztatót, tudtam, hogy itt a helyem«

Klimaj Zoltánné Valéria
»A mostani munkám nagyon közel áll a szívemhez. A másokról való gondoskodás, a megértés, az elfogadás mind olyan emberi tulajdonság, amit az idős és elesett emberek igényelnek tőlünk gondozóktól. Életem folyamán sok tapasztalatra tettem szert, hiszen idős szüleim gondozása alapként szolgált a mostani feladataimhoz. Sajnos fiatalabb lányom szintén súlyos betegségen ment keresztül, 37 évesen agydaganatot diagnosztizáltak nála.«

»Egész életemben gondozóként szeretnék dolgozni.«

Lipóczki Laura
»Magyarország észak-keleti részéből származom. Gyermekotthonban és nevelőszülőknél nevelkedtem, így számomra 14 évesen a pályaválasztás különös nehéz volt. Sajnos először rosszul döntöttem és egy barátnőm hatására a gasztronómia területén kezdtem tanulni. Csak a képzés befejezése után jöttem rá, hogy nem nekem való ez: nem éreztem jól magam, nem az én világom volt a vendéglátóipar. Hogy ne üljek otthon tétlenül, jelentkeztem egy idősgondozói tanfolyamra, ami aztán a szó szoros értelmében megváltoztatta az életemet.«