A legfontosabb annak felismerése, mikor szükséges cselekedni – és kihez lehet fordulni segítségért.
Mi számít valódi vészhelyzetnek?
Valódi vészhelyzetről akkor beszélünk, ha a gondozott személy elesik és látható sérülése van, eszméletét veszti, vagy hirtelen mellkasi fájdalomra panaszkodik. Ugyanígy, ha nehézlégzés, magas láz vagy stroke gyanúja merül fel, azonnali orvosi segítséget kell hívni. Ilyenkor nincs helye késlekedésnek: hívjuk a segélyhívót, és ha lehet, közben értesítsük a hozzátartozókat is.
Nem minden változás jelent azonban sürgős veszélyt. Sok gondozó tapasztalja, hogy megváltozik a gondozott hangulata, csökken az étvágya, nehezebben alszik, vagy például bőrelváltozások jelennek meg. Ezeket a jeleket fontos komolyan venni, de általában nem igényelnek azonnali beavatkozást. Ilyen esetekben a legjobb, ha megfigyeléseinket pontosan feljegyezzük, és a következő megbeszélés alkalmával megosztjuk az orvossal, a gondozási szolgálattal vagy a családtagokkal.
Őrizd meg a nyugalmadat – légy felkészült
A stresszes helyzetekben sokat segíthet, ha előre felkészülünk. A Hausengel azt javasolja, hogy a legfontosabb telefonszámok – például a családtagoké, a háziorvosé és a segélyhívóé – legyenek jól látható helyen, például a telefon közelében vagy a konyhában kifüggesztve. Így vészhelyzet esetén nem kell keresgélni őket és nem veszítünk értékes időt.
Ha nem vagyunk biztosak abban, hogyan értelmezzünk egy helyzetet, érdemes egy egyszerű szabályt követni: inkább kérdezzünk meg valakit egy alkalommal többször, mint csupán egyszer. A családtagok jól ismerik a gondozott személy szokásait, állapotát, és segíthetnek eldönteni, hogy valóban szükség van-e azonnali lépésre. Ha úgy gondoljuk, hogy vészhelyzetről lehet szó, ne habozzunk. Hívjuk azonnal a 112-es számot. A hívás során érdemes előre felkészülni az alábbi információkkal:
- Ki telefonál? (név illetve státusz– pl. gondozó)
- Hol található a gondozott személy? (pontos cím, emelet, különleges bejutási információk)
- Mi történt? (például elesés, légszomj, eszméletvesztés)
- Milyen most a gondozott állapota? (pl. eszméleténél van-e, lélegzik-e, sérült-e)
Fontos, hogy a hívás közben nyugodtak maradjunk, válaszoljunk a diszpécser kérdéseire és csak akkor tegyük le a telefont, amikor a híváskezelő erre utasít.
Ezután – ha lehetséges – mielőbb értesítsük a hozzátartozókat is.
