Mind a két királyságot közel egy időben alapították a kereszténységet felvevő Àrpád- és Piaszt-dinasztiák. Jó viszonyt ápoltak a fejedelmek, királyok és ezt gyakran házasságal is megpecsételtek. Szent László királyunk Lengyelországban, lengyel anyától született. A barátság az Àrpád-ház kihalásával az Anjou királyok idején is folytadódott, sőt a török uralom alatt is. Amikor a Jagelló ház kihalt és az ország király nélkül maradt, Báthory István fejedelmet választották a lengyelek uralkodóvá 1576-ban. Lengyelország 18. század végi feldarabolása után a magyarok továbbra is ahol tudták, támogatták az újraegyesítési törekvéseket. Az 1830-as felkelés idején a magyar nemesség gyüjtéseket szervezett és katonai támogatást szorgalmazott. A lázadás leverését követően pedig hazánkba menekültek a lengyelek a megtorlás elől. Cserébe az 1848-1849-es magyar szabadságharcba a lengyelek is becsatlakoztak Bem, Dembinski és Wysoczki vezetésével, a szabadságharc lezárása után pedig a magyarok menekültek Lengyelországba. A lengyelek és a magyarok kölcsönösen támogatták egymást az éppen aktuális ellenség, vagy éppen utódlási viszályokban álltak egyik vagy másik trónkövetelő mellé. Egy-egy veresség után pedig rutinszerűen kerestek menedéket egymás országában.
Magyarország volt az egyetlen ország, amely az 1919-1921-es lengyel-szovjet háborúban lőszert és fegyvereket ajánlott a lengyeleknek. A két ország ellenséges oldalra került a második világháborúban, de az nem gátolta meg a magyarokat abban, hogy a `39-es összeomlás után ne fogadja be a lengyel menekülteket. A varsói felkelés idején 1944-ben egy húszezer fős magyar alakulatot is be akartak vonni a felkelés leverésébe, azonban a magyar katonák közül senki sem volt hajlandó fegyvert fogni a lengyelek ellen. Sokan közülük minden eszközzel igyekeztek segíteni a felkelőknek és a civil lakosságnak. A magyar 1956-os forradalom során a lengyelek nem csak tüntetéseket és megemlékezéseket szerveztek, hanem komoly anyagi segítséget nyújtottak a magyar polgároknak. Èlelmiszert, több száz liter vért, vérplazmát és gyógyszert küldtek Budapestre. A 20. század közepe óta újra szinkronba került a két ország, a rendszerváltást, a NATO- és EU- csatlakozást is egyszerre élte meg a két nemzet.
A Hausengel egy dinamikusan fejlődő ügynökség amely több országban jelen van. A munkatársak nap mint nap szorosan, egymást támogatva, segítve dolgoznak együtt. Több nemzet kapcsolattartója is közeli sőt baráti viszonyt ápol egymással. A tapasztalataink azonban azt bizonyítják, hogy a magyar és lengyel kollégák mégis könnyebben és gyorsabban megértik egymást. A családoknál váltásban lévő magyar és lengyel gondozónőink is hasonló jó barátságot ápolnak a privát életben is. A kapcsolat más, nem tudjuk, hogy a közös múlt vagy az értékrendünk hasonlósága miatt alakult így. Mi örülünk ennek, a közös múltat nem feledjük és a jelenben is azon dolgozunk, hogy ez a barátság további ezer évet megéljen, a kölcsönös tisztelet és összefogás jegyében.
„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba żwawi, niech im Pan Bóg błogosławi.“
„Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát, vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre.“
