Mit csináltam a Hausengel előtt?
Miklos Katalin
Szentesen élek, a paprika városában. Hosszú ideig a paprika termesztése és feldolgozása jelentette a megélhetésemet. Soha nem gondoltam volna, hogy valamikor az idősgondozás területén fogok dolgozni, hiszen ez a világ akkor még nagyon távol állt tőlem. Az élet azonban más utat szánt nekem.
A fordulópontot a családban bekövetkezett események hozták. A férjem édesanyja, anyósom betegsége miatt szükségessé vált, hogy én is bekapcsolódjak az ápolásba. Sztrókot kapott, kórházba került, majd pár nap múlva hazabocsátották, de az orvosok elmondták, hogy önállóan már nem tudja ellátni magát, így mindennapi segítségre szorul. Emlékszem, amikor a kórházból indultunk haza, az egyik nővér csak ennyit mondott: „Készüljenek fel, nem könnyű ezt a feladatot ellátni!”
Ettől a pillanattól kezdve teljesen megváltozott az életem. Megismertem az idősgondozás mélységeit és fontosságát, ami gyökeresen átalakította a szemléletemet. Kerestem, kutattam a lehetőségeket, hogyan segíthetnék jobban. Sok mindent saját magamnak kellett kitapasztalnom. Megtanultam gyomorszondán keresztül etetni, pelenkázni, a szobában való fürdetést megoldani. Bár rengeteg kihívással járt, tudtam, hogy meg fogom oldani, mert szüksége volt rám – a gondoskodásomra, szeretetemre. Ez adott erőt neki is, és nekem is. Három év hosszú küzdelme után anyósom végül otthon, fia karjaiban örökre megpihent.
Az ő távozása után ürességet éreztem. Hiányzott a gondoskodás, hogy szeretetet és támogatást adhassak olyanoknak, akiknek valóban szüksége van rá. Egy véletlen találkozás indította el a következő fejezetet: amikor édesanyámhoz utaztam, a buszon mellém ült egy lány, aki Németországból jött haza, ahol ápolóként dolgozott. Ő mesélt nekem a Hausengel cégről és ajánlotta, hogy csatlakozzak.
Ekkor döntöttem el: kipróbálom! Beiratkoztam egy házi ápoló tanfolyamra, amit sikeresen el is végeztem. Már volt mögöttem bőséges tapasztalat, így a tanulás könnyebben ment. Közben elkezdtem németül tanulni, ami nem volt egyszerű, de kitartással eljutottam odáig, hogy ma már társalgási szinten tudok kommunikálni. Megértem, mire van szükségük az ápoltaknak és képes vagyok biztonságot, szeretetet és figyelmet adni számukra.
A legnagyobb ajándék számomra a mosolyuk, a ragaszkodásuk, a nevetés, amellyel szebbé tehetem a mindennapjaikat. Ez a kölcsönös szeretet felbecsülhetetlen érték és minden nehézséget megér.
Már négy éve dolgozom a Hausengelnél. Mindig fontosnak tartottam, hogy olyan helyen dolgozzak, ahol a segítségnyújtás és az együttműködés valóban értéket képvisel. A Hausengel ezt biztosítja számomra: nemcsak egy munkahely, hanem egy támogató közösség. A tanácsadók mindig mellettem állnak, segítenek, biztatnak, szakértelmükkel támogatnak. Ez nem csupán munkakapcsolat, hanem egy bizalmon alapuló együttműködés.
A Hausengel számomra stabilitást, fejlődési lehetőséget, valamint lelki erőt ad. Hiszem, hogy ebben a hivatásban nemcsak fizikai támogatásra van szükség, hanem szívből jövő törődésre is. A gondoskodásban benne van az emberi méltóság megőrzése, a biztonság és a szeretet, ami a legnagyobb ajándék az időseknek.
Büszke vagyok rá, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek. A jövőben is szeretném folytatni ezt a hivatást, még jobban elmélyíteni tudásomat, és minél több idős ember életét szebbé tenni. Meggyőződésem, hogy az a szeretet és türelem, amit adunk, visszatér hozzánk, és emberileg is gazdagabbá tesz.
A Hausengel számomra nemcsak egy munkalehetőség, hanem egy küldetés része – segíteni, támogatni és mosolyt csalni azoknak az arcára, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
