Mindig nyitott vagyok az új tapasztalatokra

Mindig nyitott vagyok az új tapasztalatokra. Egy napsütéses szeptemberi napon egy érdekes, beszédes és tapasztalt taxisofőr vitt el engem az első munkaadómhoz, aki csak nemrég vált postahivatalnokból taxisofőrré, és évek óta már Németországban élt. Az élénk beszélgetés eloszlatta az izgatottságomat.

A gondozottam egyik lánya fogadott. Észrevettem egy idős hölgyet a kertben, köszöntöttem és megkérdeztem a nevét. Bemutatkozott a vezetéknevével és hozzátéve, hogy "Frau". Egy kis kávézóba mentünk együtt ebédelni: kint ültünk a folyó mellett, és gyönyörködtem a kőhídban, a régi favázas házakban, amelyeket már több mint 400-szor felújítottak.

Természetesen nem minden volt zökkenőmentes és pillekönnyű a négy hónap alatt, de most már csak a szép pillanatokra emlékszem. Folyamatosan kérdezgettem a nagymamát, fel akartam ébreszteni az emlékeit és arra bátorítottam, hogy beszéljen és így az egyes töredékekből egy teljes mondatot alkosson. Nem mindig működött. Aztán megpróbáltam saját magam a történetmeséléssel, és elcsodálkoztam, hogy lassan az egyszerű mondatok történetté alakulnak - a saját kertemről, a családomról, Litvániáról. Még képeket, családi fotókat, zenét is mutattam neki. És amikor megkérdeztem, érdekes-e ez számára, láttam, hogy mennyire boldog. Ő is élénkebb lett, maga tette fel a kérdéseket, kommentálta és kíváncsi volt, hogyan lehet minden egy ilyen apróságban, mint egy mobiltelefon.

Minden nap együtt edzettük a kertben. Minden idősgondozó ismeri ezeket a sétákat a rollátorral. Időt szántunk arra, hogy megnézzük minden egyes virágot, meghallgassuk a kis madárkákat. És a néni legfőképpen az égért lelkesedett - annyira élvezte és csodálattal töltötte el a repülőgépek útjának nézegetése az égbolton!

Az apróságokban rejlő örömök: naplementék, kávé tejjel a teraszon, tojás reggelire!

Annyi melegséget hozott a szívbembe, amikor lefekvéskor boldogságot láttam a nagymama arcán, amikor jó éjszakát és édes álmokat kívántunk egymásnak.

Gyakran az ablakok és a kert ajtaja is nyitva volt, a szellőzés minden évszakban nagyon fontos. Egyik este nyitva voltak az ablakok, de nem találtam meg a nagymamát. Nagyon megijedtem! Nem volt a konyhában, a kert ajtaja csukva volt ... Végül megtaláltam a sötét a vendégszobában. Összekeveredett nála az éjjel és a nappal, akkor is, amikor már sötét volt ... nem egyszerű megbékélni a korral.

Mindennapi életünk mindig ugyanaz a rutin: délutáni szundítás, pár tévéműsor, látogatás a piacon, utána ebéd.

Fontos, hogy szánj időt magadra is. Szabadidőmben vonattal mentem a városkába vagy az erdőbe. Képeket készítettem és élvezem az egyedül töltött időt. Egyik képemet még a városi újságban is közzétették. Ez is egy, mely a kedves emlékeim közé tartozik.

Ezek az értékes tapasztalatok gazdagítják az életet. Hálás vagyok a sorsomért és mindazokért, akikkel utamon találkoztam! A harmónia önmagunkkal és a világgal a legfontosabb!