Meglepetés a kertben
Marzena Schulz, Lengyelország
Már gyermekkoromban is pozitív kapcsolat fűzött Németországhoz. Mások csomagokat kaptak nyugatról. Mindig is áhítottam ilyen csomagokat kapni, és sajnáltam, hogy nem volt külföldön olyan rokonságom, akik ilyen ajándékokat küldhettek volna nekem. Felnőttként évekig pincérnőként dolgoztam. Munkám során gyakran találkoztam németekkel, akik általában nagyon kedvesek voltak. Az ilyen találkozások csak megerősítették Németország és a Nyugat iránti szeretetemet.
Álmodtam arról, hogy recepciósként dolgozom majd, de ehhez német nyelvtudásra volt szükség. Úgy gondoltam, hogy a németországi tartózkodás lesz a legjobb megoldás a német nyelvtudásom fejlesztésére.
Véletlenül találtam egy újságban egy álláshirdetést: „Gondozókat keresünk német idős emberek számára”. A német szókincsem akkoriban nagyon gyenge volt, de ez nem rettentett vissza. Annyira koncentráltam a célomra, hogy Németországba utazzak, hogy azonnal válaszoltam az ajánlatra. A toborzó interjú után néhány napot vártam egy megbízási ajánlatra. Nagyon vártam és azonnal el is fogadtam az ajánlatot. Összepakoltam a bőröndöm és igazi németországi utazásra indultam. Így kezdődött a Hausengellel való kalandom.
A gondozottam egy melegszívű, kedves, idős hölgy volt. Miriam asszony, ahogy őt szólítottam, demenciában szenvedett, de betegsége ellenére kiváló volt az együttműködésünk. A munka tetszett nekem, jól éreztem magam. Egy őszi napon, miközben ebédet készítettem, kimentem a kertbe, hogy szedjek egy csokor virágot Miriam asszonynak. Tudtam, hogy kedveli a virágokat és kedveskedni akartam neki. Énekelve mentem le a lépcsőn, ám hirtelen megálltam a küszöbnél. Nagy, zöld és kék lábakat vettem észre! Úgy álltam ott, mintha villám sújtott volna. Ráeszméltem, hogy egy hulla van a kertbe! A néni semmiképp sem láthatja meg! Nem szabad őt ilyen stressznek kitenni! Visszajöttem, tálaltam az ebédet, mintha mi sem történt volna, és közben felhívtam a gondozottam lányát és elmondtam neki az egész helyzetet. A rendőrség fél órán belül megjelent nálunk. A „holttestről” kiderült, hogy egy hajléktalan ember, aki kényelembe helyezte magát a kertünkben. Micsoda történet az első szerződésem során Németországban!
Egy idő után megszereztem az álomállásomat, mint recepciós dolgozom Lengyelországban, és ezt a német nyelvtudásomnak köszönhetően értem el. Ennek ellenére alkalmanként továbbra is dolgoztam idősgondozóként Németországban. Ennek a munkának hála nagyon sokat tanultam és megváltozott az életem. Bár már nem dolgozom idősgondozóként, de továbbra is a Hausengel család tagjának érzem magam. Soha nem szűnsz meg háziangyalnak lenni!
Meg szeretném köszönni az egész Hausengel csapatnak a hosszú éveken át tartó sikeres együttműködést. A megszerzett tapasztalat felbecsülhetetlen. Mindenkinek megvan a maga hivatása, és az a szép, amikor segítséget és boldogságot adhatsz más embereknek és egyben önmagadnak.
