<
Schliessen
Schliessen

„Hivatásomnak és egyben küldetésemnek érzem az idős emberek gondozását“

Urbán Ildikó

Betreuungskraft

Urbán Ildikó kedves, segítőkész és barátságos hölgy. Édesanyja és Édesapja is daganatos betegségben szenvedtek, egyedül gondozta őket a halálukig. Ìgy átérzi, tudja, hogy a segítség amit a gondozók nyújtanak az idős személyeknek, sokat számít és nagyon nagy könnyebbség a hozzátartozók számára is.

Szeretek foglalkozni a gyerekekkel és az idősekkel

„Mielőtt az utam Németországba vezetett, egy óvodában dolgoztam mint óvodai dajka. Imádtam a munkámat a kicsiket, a velük való foglalkozást. Ha volt időm a munka mellett délutánonként idős embereket gondoztam. Ezzel a két korosztállyal, a kis gyerekekkel és az idős emberekkel mindig szerettem és most is szeretek foglalkozni és együtt lenni. Régebben is így volt ez, de mióta a szüleim eltávoztak még inkább azt éreztem, hogy segítenem kell az idős embereknek. Az első gondozottaim között volt egy 94 éves néni a halála előtti héten azt mondta, hogy ,,Ildikém, ha Te jössz hozzám, napfényt hozol az életembe!"ez annyira meghatott, hogy akkor véglegesen eldöntöttem, idős emberekkel szeretnék foglalkozni.

Édesanyám és Édesapám is rákban haltak meg és mindkettőjüket én ápoltam halálukig 0-24 órában, segítség nélkül. Nagyon nehéz időszak volt és már akkor tudtam, hogy a gondozásuk valamire felkészít. Mikor eltávoztak akkor éreztem, hogy ez a tevékenység mennyire közel áll hozzám és szerettem volna még több idős embernek segítséget nyújtani, szeretetet adni. A gondozással a családnak is segítek és hatalmas terhet veszek le a vállukról, hisz ha én felügyelem a szüleiket Ők nyugodtan tudnak dolgozni, mert biztonságban tudják szerettüket. Az én lelkemet pedig boldoggá teszi amikor látom/érzem már az első pillanatban az idős személy szimpátiáját és egy-két nap után a bizalmát. Jó látni ahogyan napról-napra nyugodtabbá válnak a gondozottak és érzik mellettem a biztonságot és egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Ezek az idős emberek felneveltek bennünket az egész életüket végig dolgozták, megérdemlik a törődést. Sok érdekes történetet hallottam már a munkám során és sok érdekes emberrel ismerkedtem meg. Többek között ezért is szeretem ezt a hivatást.

„A legnehezebb főleg egy teljesen új megbízásnál, hogy minél előbb elfogadtassam magamat a gondozottal és a családdal. Ez egy új helyzet az egész családnak. Beköltözik hozzájuk egy vadidegen ember (egy külföldi), a gondozottnak el kell fogadnia nem csak a személyemet, hanem azt az élethelyzetet, hogy együtt kell élnünk 0-24 órában. A legnehezebb dolgunk akkor van, mikor egy olyan emberhez kerülünk, aki egész életében aktív volt, nem szorult segítségre és még mindig azt gondolja, hogy Ő képes magáról gondoskodni. Néha napokba, hetekbe is beletelik amíg elmagyarázom és elfogadja azt, hogy ez egy szükséges dolog. Így lehet maximális biztonságban és a családja nyugalomban. Persze akadt olyan idős ember is, akihez már harmadszor, negyedszer mentem vissza és még mindig azt hallgattam, hogy Ő képes egyedül élni az életét, de annak nagyon örül, hogy én része lettem a hétköznapjainak. Ez a hozzáállás csak részben könnyíti meg a munkánkat, hiszen csak a személyemet fogadta el. A betegségét és azt, hogy segítségre szorul még akkor sem, ha pl. nem tud egyedül felállni vagy felöltözni. Ilyenkor ha valaki nem elég empatikus és nem szeretettel végzi a munkáját nehéz napok elé néz. Rugalmasnak, együttérzőnek és alázatosnak kell lennünk a szakma iránt.

Amennyi család, annyi gondozott, és reakció

„Számomra a legfelemelőbb érzés, mikor már a második napon azt érzem, hogy szimpatikus vagyok, és a családtagokon érzem, hogy partnernek tekintenek. Ha az elején nehézségekbe is ütközöm mindig van több alternatívám, hogyan oldjam meg a helyzetet. Általában már az első hét végén közel kerülünk egymáshoz a gondozottal az által, hogy érzékeli az alázatomat, szeretetemet a szakma és személye iránt. Ami még örömet jelent nekem ha elfogad olyannak amilyen vagyok. ez alatt azt értem, hogy én fejben csak 22 éves vagyok, ezért végig tudom bohóckodni az egész napot. Hála Istennek már a német tudásom is van olyan jó, hogy németül is nagyon jól ki tudom magamat fejezni. Szórom a kis vicceimet és ha egy kicsit is van humora a néninek/bácsinak, akkor sokkal hamarabb telik így (viccelődve) az idő és sokkal jobban érezzük magunkati egész nap. Volt olyan nénim, aki már évek óta nem tudott nevetni. Depressziós volt, egész nap csak morgott, erős hangulatingadozásai voltak. Odakerültem mellé és 2 hét után a lánya azt mondta, hogy a napját nem tudja mikor látta utoljára az anyukáját nevetni, és olyan vagyok mint egy pszichiáter. Ettől én is boldog voltam, jó volt ilyen visszajelzést kapni. Szeretettel, a szakmai iránt maximális alázattal végzem a munkámat.

Volt olyanok is akik először elutasítottak, de voltaképpen nem a személyemet, hanem ezt a helyzetet azt hogy valaki (idegen) ott fog velük élni és felügyeli őket. Sok gondozott számára ez csak kontroll. Ezt mindig el szoktam mondani, hogy nem kontroll vagyok - persze az is -, hanem legfőképpen segítség számára és a család számára. Ez mindenkinek nyugalmat, biztonságot jelent, hogy az édesanyja vagy édesapja nincs egész nap egyedül és ha bármi történik, a gondozónő ott van és segít vagy éppen segítséget hív. Olyan esettel is találkoztam, ahol a család nagy volt és elvárták, hogy néha 10-15 emberre főzzek. Ezt a helyzetet is - intelligensen - kell kezelni. Mi nem szakácsok, cukrászok, felszolgálók vagyunk. Mi gondozónők vagyunk. (Természetesen a gondozottra mosunk, főzünk, a környezetét rendben tartjuk - takarítunk -, de nem 6-8-15 fő ellátása a feladatunk.), de ezt is meg tudtam beszélni a családdal szeretetteljesen úgy, hogy nem volt belőle sértődés, sőt még elnézést is kértek. Nincs ezzel semmi gond, hiszen nem mindenki van tisztában a gondozó tevékenységével. Én azt vallom, hogy ha az ember szeretetteljes tud maradni, a legkellemetlenebb szituációkat is meg tudja beszélni.

Egy döntéssel kezdődött minden

„A Hausengelt az interneten találtam meg. Eldöntöttem, hogy az idősgondozást Németországban szeretném folytatni. Mivel nagyon szeretem a  német nyelvet, gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal. Ahogy beírtam a keresőbe, hogy „idősgondozás Németország“ azonnal a Hausengelt dobta fel az internet. Több ügynökséggel is beszéltem, de mégis a Hausengel mellett döntöttem.

Több  érv szólt a cég mellett: Németországban a többi hasonló ügynökség között kiemelkedő helyet foglal el, az első ember aki megkeresett (a kontakt személy) intelligens volt, kedves, jól felkészült - minden kérdésemre tudott válaszolni -, részletes tájékoztatást kaptam a cégről, a megbízásokról, a kijutás menetéről. Összességében teljesen pozitív volt a benyomásom. Két éve vagyok immár a Hausengel Franchise-partnere. Előtte Magyarországon is voltak idős gondozottaim, valamint Ausztriában is dolgoztam gondozóként. A Hausengel számomra    biztonságot ad. Mindig van megbízásuk, ki tudom választani azt a megbízást, amely a számomra a legmegfelelőbb időben, távolságban és a feladatban is. Ha bármilyen probléma merül fel a megbízás során, van kihez fordulnom. Ha éppen a kapcsolattartómat nem tudom elérni, akkor van egy ügyeleti telefonszám, bár igyekszem mindig megoldani a felmerülő problémákat, de megnyugtató érzés az, ha bármilyen problémám adódik, akkor van hova fordulnom, és nem maradok egyedül a problémával. Az első beszélgetés alkalmával kaptam tájékoztatást arról, hogy németországi kisvállalkozói engedéllyel tudom ezt a tevékenységet végezni. A beszélgetés során, arról is tájékoztattak, hogy ebben a segítségemre lesznek, azaz nem nekem kell kiutaznom Németországba és a hivatalokban ezt elintézni, mert ezt a Hausengel helyettem megteszi. Ìgy a vállalkozástól nem féltem. Minden papírmunkát és az ezzel járó ügyintézést, adminisztrációs feladatot, hivatalos ügyintézést leveszik a vállamról. Nekem annyi a dolgom, ha érkezik pl. a német adóhivataltól valamilyen értesítés, hogy  jóváhagyjam vagy éppen csak aláírjam.

Megnyugtató első beszélgetés

„Ahogy említettem már az első benyomásom is nagyon pozitív volt. A beszélgetés alkalmával megvolt a németnyelvű interjú, amiből le tudták szűrni milyen szintű a német-nyelvtudásom. Majd két hét után hívott is a kapcsolattartóm, hogy talált nekem megbízást. Részletesen tájékoztatott, elmondta, hogy ki a gondozott, milyen betegsége van, hol él, van-e hozzátartozója és tájékoztatott arról, mi lenne a feladatom. Hamarosan, alig másfél hónappal a jelentkezésem után már el is kezdhettem a munkát, mivel a családnak is és nekem is így felelt meg a kezdés időpontja. Gördülékenyen ment minden. Természetesen voltak félelmeim, de abszolut pozitív volt a tapasztalatom. Flottul ment minden és ez azóta is így működik. Az is nagyon tetszik, hogy eldönthetem mikor megyek megbízásba. Ha éppen itthon sok az elfoglaltságom, akkor 2-3 hónapig is itthon tudok maradni. Ez által érzem a szabadságot.

„A megbízás valóban arról szólt amit a koordinátorom elmondott. Természetesen azzal tisztában voltam, hogy idős, beteg emberekről van szó és, ha egy megbízás az elején könnyű abban az esetben is hamar eljöhet az az idő, amikor már nehezebbnek mondható. Mivel idős      személyekről van szó, így bármikor változás történhet az egészségi állapotukban. Eddigi tapasztalatom az, hogy mindig olyan állapotú a gondozott mint amiről a tájékoztatást kaptam, valamint a feladat és a körülmények is megfelelnek annak amiről a kapcsolattartó tájékoztat. Én szeretem, ha a kiutazásom előtt telefonon megkeres a család és tudunk pár mondatot váltani. A család is hallja hogyan beszélek németül, én is tudok plusz információt szerezni - egy kicsit megismer a gondozott hozzátartozója, kialakul egy kép/elképzelés rólam. Arról nem is beszélve, hogy az utazásom során tudom a családot tájékoztatni éppen hol tartok és pontosan mikor érkezem meg.

 Így nem kell egész nap vigyázzban állniuk és várniuk rám. Azt tapasztalom, hgy ez szimpatikus a családnak is.

Együttmüködés a Hausengel-el

„A megbízások alkalmával biztosítással rendelkezünk, amit a Hausengel rendez, intéz, ez  sem egy elhanyagolható kérdés. Valamint az sem, hogy nekem ezzel nincs feladatom, mert mindent levesz a vállamról a cég. Jelenlegi kapcsolatartómmal már 2 éve dolgozom együtt, ez alatt az idő alatt megismert engem és tudja jól mit bírok el fizikálisan és mentálisan, így olyan megbízásokat ajánl, amiről feltételezi, hogy nagy valószínűséggel el fogom vállalni. Ami számomra fontos volt a választásnál, hogy itt a Hausengelnél érzem a biztonságot. Nincs gondom az adminisztrációval, mindig pontosan jönnek a számlák és ami nem elhanyagolható, hogy Magyarországon is van irodájuk. Azt még hozzátenném, hogy én mindig a megérzéseimre hagyatkozom - ami még soha nem csalt meg - és már az első pillanattól jelzett, hogy ennél a cégnél jó helyem lesz, biztonságban leszek. Nyugodt szívvel ajánlom akinek csak tudom a céget, így már két ismerősöm lett szintén Franchise-partner.

Igyekszem úgy dolgozni hogy tudom a munkámmal a cég hírnevét is öregbítem, ha az én munkám alapján ítéli meg a Hausengelt a család, akkor pozitív legyen a benyomás és ők is ajánljanak minket más családoknak. Hiszen ilyenkor nem csak minket ítélnek meg, hanem a céget is - mert, hogy a Hausengelt is képviseljük munkánk során. Számomra ez is fontos és az is, hogy lojális maradjak mindig, minden esetben.

 

Mindig nyitott vagyok az új tapasztalatokra

Audronė Tamulienė, Litvánia
Mindig nyitott vagyok az új tapasztalatokra. Egy napsütéses szeptemberi napon egy érdekes, beszédes és tapasztalt taxisofőr vitt el engem az első munkaadómhoz, aki csak nemrég vált postahivatalnokból taxisofőrré, és évek óta már Németországban élt. Az élénk beszélgetés eloszlatta az izgatottságomat.

Meglepetés a kertben

Marzena Schulz, Lengyelország
Már gyermekkoromban is pozitív kapcsolat fűzött Németországhoz. Mások csomagokat kaptak nyugatról. Mindig is áhítottam ilyen csomagokat kapni, és sajnáltam, hogy nem volt külföldön olyan rokonságom, akik ilyen ajándékokat küldhettek volna nekem. Felnőttként évekig pincérnőként dolgoztam. Munkám során gyakran találkoztam németekkel, akik általában nagyon kedvesek voltak. Az ilyen találkozások csak megerősítették Németország és a Nyugat iránti szeretetemet.

Az a bizonyos csend

Laura Bihari, Bataszek
Nagyon meleg volt az augusztus Magyarországon, közel 38 fokig szaladt fel a hőmérő higanyszála 2010 –ben, azonban nem törödtem vele, mert két hónapnyi keserves munkakeresés után megbízást kaptam a Hausengel-en keresztül és lelkesen készülődtem külföldre. Tapasztalatlanul indultam el a hosszú útra, a sofőrök éjszaka utaztak, nem is sejtettem, hogy a nagy hőség miatt a rajtam lévő egy szál póló kevés lesz. Nagyon meglepett, hogy Németországban mindössze 22 fok volt az érkezésemkor.