"Hausengel" az emberekért dolgozik
Rinalda Navickienė, Jurbarkas
"A gondozás egy olyan szakma, amely véleményem szerint elősegíti a folyamatos fejlődést, a sok kommunikációt, az innováció iránti érdeklődést, különösen az olyan tulajdonságok fejlesztését, mint az őszinteség, az empátia, a megértés. Különösen boldog vagyok, amikor a tanácsaim segítenek az emberek mindennapi életében, amikor a gondozott személy hozzátartozói hálásak, vagy amikor a demenciában szenvedő nagymama kifejezi bizalmát". Így kezdi a Jurbarkasból származó Rinalda Navickienė asszony, az otthoni ápolásban megtett útjáról szóló történetet, aki 2018 óta működik együtt a Hausengellel.
Mint sok kislány, Rinalda is arról álmodott, hogy orvos lesz. Tökéletesen emlékszik a babák és később az állatok gyógyítására. Azonban, ahogy ő maga mondja, később "átképezték tanárnak", és a betegek a tanítványai lettek. A pályaválasztáskor Rinalda asszony ezt az utat választotta: "Tanárnő lettem, sok évig dolgoztam az iskolában, de az ápolás mindig is érdekelt." Az élet sok mindent a maga módján adaptál. Amikor nagymamája, majd édesanyja és az édesapja megbetegedett, még jobban kezdték érdekelni a különböző ápolási eljárások, a gyógyszerek és azok hatásai. Sokat foglalkozott orvosokkal, és álmában elkezdett azon gondolkodni, hogy egyszer Németországban fog dolgozni.
Hausengel határozottan egy felfedezés volt!
Minden új kezdet sok stresszel jár számunkra, és ha nemcsak karriert váltunk, hanem országot is, akkor érthető, hogy az indulás rendkívül nehéz lehet. Ugyanez történt Navickiene asszonnyal is. Azt mondja: "Az első munka először meglepett és meghökkentett: rájöttem, hogy bár ismerem a nyelvet, valójában nem ismerem. Egy szót sem értettem, és pánikba estem." De az első benyomás feleslegesen ijesztette meg. Rinalda asszony nagyon kedves emlékeket oszt meg: "Egy csodálatos nagymamához kerültem, aki türelmével és tudásával, hogy mindent meg lehet tanulni, sokat segített, így hamar belerázódtam az új munkába. Bevallom, ez nehéz időszak volt számomra: honvágyam volt, mert gyermekeimet beteg édesanyámmal otthon kellett hagynom, és nemcsak azért jöttem, hogy megvalósítsam az álmaimat, hanem (mint sok ápoló) pénzt is akartam keresni."
Rinalda asszony németországi álláskeresés közben fedezte fel a Hausengelt. Ahogy ő maga mondja: "Hausengel akkoriban igazi felfedezés volt számomra! Régóta kerestem olyan legális munkát, ahol nem érzem magam anyagilag becsapva." Különösen nagyra értékeli az átlátható szerződéseket és az ügynökség érdeklődését iránta, mert így biztonságban és nyugalomban érzi magát. De azt is be kell vallania, hogy a bizonytalanság eleinte nem nyugtatta meg: "Tele voltam félelmekkel: vajon fizetnem kell-e majd a munkaközvetítőknek, esetleg kihasználnak-e?". Egy megbízható gondozó bátorítására azonban Rinalda asszony munkához látott. "Valójában azóta sem akartam elhagyni Hausengelt!" - ezek a szavak írják le legjobban együttműködésünk egész lényegét.
Előnyök és hátrányok
Sok más ápolóhoz hasonlóan Rinalda asszony is reálisan látja a külföldi ápolásban végzett munkáját. Arra a kérdésre, hogy egyáltalán miért vállal újabb és újabb munkákat Németországban, a gondozó maga kérdezi: "Mikor érzem jól magam ebben a munkában? A kérdés nem könnyű. Hogy őszinte legyek, külföldön élni nem túl vonzó és nem is könnyű. Végül is ez nem az én országom, nem az én otthonom. Az a lehetőség azonban, hogy egy idős, beteg vagy fogyatékkal élő emberen segíthetünk, örömet és értelmet ad az életnek." A beszélgetőpartner azt mondja, hogy ugyanúgy örül a lehetőségnek, hogy a kommunikáció révén fejlesztheti nyelvtudását, valamint hogy egyre több ismeretet szerez egyik vagy másik betegségről, gyógyszerről és természetes termékekről. Nagyon szórakoztató a kulináris készségeket az életben alkalmazni, és a litván ételek ízével megörvendeztetni az ügyfeleket.
Mint korábban említettük, Rinalda asszony a pénzügyi szempontok fontosságát is hangsúlyozza: "Hazugság lenne azt állítani, hogy a jövedelem nem fontos. Végül is a jutalom fontos, és nem kevesebb örömet okoz, mint a lehetőség, hogy valami újat láthatunk és tanulhatunk."
A kliens és a gondozó közötti együttműködést sorsjátéknak nevezi, mert saját tapasztalataiból tudja, hogy mennyire sok múlik a gondozott hozzátartozóin, a gondozott és a gondozó közötti kapcsolaton. Rinalda asszonynak - ahogy ő maga mondja - sokféle emberrel kellett találkoznia, "azoktól kezdve, akik elvárják, hogy az ápoló szünet nélkül dolgozzon, egészen azokig, akik valóban értékelik az erőfeszítését, megértő és toleráns emberek". A gondozó küldetése néha némi frusztrációval jár, amit a megbízó család helyzete okoz, miközben a gondozó a gondozottért dolgozik. "Egyes családokban az ápolásra szoruló hozzátartozóval való foglalkozást elutasítják, és az ápolt személyt gyakran egyszerűen az ápoló kezére bízzák." Ez arra ösztönzi a beszélgetőpartner Rinalda asszonyt, hogy még inkább a munkájának szentelje magát, és megkönnyítse a gondozott személy mindennapi életét.
"Hausengel" az emberekért dolgozik
Függetlenül attól, hogy milyen a gondozó és a család közötti kapcsolat, a közvetítőnek ugyanolyan fontos szerepe van. Már a neve is arra kötelezi a Hausengelt, hogy mindig időben és mindkét fél számára ott legyen! Rinalda Navickienė asszony nem spórol a szép szavakkal: "A Hausengellel való együttműködés szuper, az irodai csapat mindig kedves és barátságos. Bár mi, az ápolószemélyzet tagjai valószínűleg túl hosszú beszélgetésekkel kínozzuk a tanácsadóinkat, a tanácsadók soha nem hagyják abba a meghallgatást, mindig udvariasan kommunikálnak és segítőkészek. A különösen melegszívű gondozó őszinte: "Egyszerűen lenyűgözött és elbűvölt ez az ügynökség: minden világos, gyors, érthető. És mindenekelőtt: a szabadságot, hogy szabadon választhatunk megbízást és területet, hogy tárgyalhassunk a fizetésről és hogy megbecsüljenek. Nincsenek nagyobb problémák, csak köszönetet mondhatok ezért a kiváló együttműködésért."
Amikor a Hausengel szolgáltatási palettájáról kérdezik, Rinalda asszony azt mondja, hogy "a vállalat halad előre, fejlődik és az emberekért dolgozik", és szívesen fogad információkat az újításokról, a piaci változásokról és a képzésről. És még viccelődik is, hogy nem mindig sikerül mindent kihasználnia. Ez volt a helyzet a német tanfolyamok esetében. Ugyanakkor nem is vonja kétségbe a nyelvtudás fontosságát ebben a munkakörben. "Német nyelvtudás nélkül vagy kevés nyelvtudással dolgozni azt jelenti, hogy megbántódunk, nem tudjuk kellőképpen megérteni az ápolandó személy szükségleteit és
