Idősödő nagyapám ellátása közben fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy ez a hivatás lenne számomra ideális

Mihók Eszter vagyok, 40 éves. Magyarországról származom, Szegeden élek. Már általános iskolában szerettem foglakozni a gyerekekkel, ami leginkább családon belül teljesedett ki. Édesanyám sokáig óvodában dolgozott, ezáltal sokkal jobban kezdett vonzani a pedagógiai pálya, ahogy láttam tiniként az óvónőket dolgozni. Nem volt kérdés a pályaválasztás részemről, hogy ilyen irányban szeretném folytatni a tanulmányaimat. Viszont a szakképzésen szerzett tapasztalatok és behatások kezdték felnyitni a szemem a pálya nehézségeire.
A kisgyermek korosztályról az idősebbre váltottam, mire rájöttem, hogy fiatal generációk állandó változásaival nem tudok lépést tartani, és ez „nem az én világom”. Ekkor fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy talán emberekkel dolgozni nem nekem való. Pályámat, magamat keresve a kereskedelemre váltottam ott helyezkedtem el fiatal felnőttként, ami számomra többszörösen is megterhelő volt. Azonban ezen a területen szerzett ismeretek indítottak el mégis, hogy valamilyen pedagógiához továbbra is közel álló szak felé orientálódjak, így a szociológiai szakokat kezdtem áttanulmányozni.

Munka mellett szereztem meg a szociológiai besorolású diplomámat

Végül munka mellett szereztem meg a szociológiai besorolású diplomámat, miközben az egyre idősödő és ápolást igénylő nagyapámat is elláttam, elosztva a családtagok között a teendőket hosszú éveken keresztül. 
Ekkor született meg bennem az elhatározás, hogy talán ez a hivatás lehetne számomra az ideális, amit szívesen csinálnék. Mégis féltem a változástól, látva a magyarországi helyzetet, nem sok reményt fűztem hozzá, hogy ezen a területen végzett ápolók vannak. Egy Németországban dolgozó ismerősöm kezdett bíztatni, hogy próbáljam ki magam, és ha nem tudok egyik területen megmaradni, van még számtalan lehetőségem, és ha már tapasztalt vagyok a gondozásban, keressek egy ügynökséget.
Féltem, az évek alatt elkopott német nyelvtudásommal, hogy sikerülne-e egy állásinterjú. Több, külföldön élő rokonom unszolására rákerestem, hogy milyen irodák vannak az interneten – ekkor találtam meg a Hausengelt.
Másnap munkaidőben jelentkeztem a Hausengel weboldalán keresztül, ahol elkérték az adataimat és az elérhetőségemet. Következő héten már hívtak is magyar nyelven, hogy számomra mikor felelne meg egy hosszabb telefonos állásinterjú lehetősége. 
Egy részletesebb beszélgetés alatt mindenre kitértünk, bármilyen kérdésem merült fel. Már ekkor szimpatikus volt számomra a Hausengel. A kolléga bíztatott, hogy gyorsan találnak számomra családot, ami így is lett…Egy szűk hónappal később már lett is egy szerződésem.

Kicsit furcsa volt, hogy Heskembe a cégközpontba kellett először utazni a felvételi eljárás miatt. Viszont az a pár nap jót tett, hogy mint pályakezdő, külföldön át tudjak hangolódni a német kultúrára és életvitelre.
Nagyon érdekes volt, hogy a cég központjában mennyi különböző nyelvet beszélő munkatárs van, így ez adott egy kezdeti nyugalmat, hogy mások is így gondolják a dolgokat…
Az első családdal való közös munka nagyon pozitív volt, így már elsőre több, mint félévet maradtam. Szinte családtag lettem én is, ami nagy dolog volt számomra. Egy életre szóló élmény, hisz elsőre ilyen jó helyet találni ritka. De minden egyszer megváltozik, így mennem kellett tovább….másik család, más szokások, más életvitel, más betegségek.
 

Ez a mi döntésünk- szebbé tenni mások életét

Mindig bennem van a félelem, ha új családhoz kerülök, vajon mi lesz? De a cég tanácsadói akkor is ott voltak segíteni, még ha telefonon is, megoldottuk a felmerülő helyzetet.
Az a legjobb a Hausengelben, hogy az összefogás és segítség nemcsak üres szavak, hanem valódi háttértartalommal bíró kijelentések. A 0-24 órás ügyelet ad egy állandó biztonságot, ha bármilyen rendkívüli esemény történne, van valaki, aki segít a gondozónak. A másik nagy előny, hogy leveszik a gondozók válláról a vállalkozással járó összes ügyintézés terhét, így nekünk csak a gondozottal van feladatunk. Ebből kifolyólag nem a saját pihenőidőnket, szabadidőnket kell ezekre a dolgokra fordítani, hanem az megmarad.
Ebben a rendszerben a gördülékeny együttműködés hatékonysága a legjobb, mivel mint egy nagy család, összedolgozunk mindannyian, hogy elősegítsük egymás munkáját. A kapcsolattartóknak köszönhetően a gondozóknak csak a következő váltásra kell felkészülniük, ami megterhelő is lehet, de egyben barátságos légkörben zajlik le, mintha sok éve együtt dolgoznának az emberek, holott először találkoznak.

Nekünk gondozóknak ugyanolyan nehéz ez a hivatás, mint a német családoknak, hisz idegenek vagyunk egymás számára. Hátrahagyunk mindent: saját életünket, szeretteinket, barátainkat, gyermekeinket, szüleinket…és egyedül kell boldogulnunk egy idegen országban és kultúrában. Ez a mi döntésünk – szebbé tenni mások életét.
Ugyanakkor ez nekünk nemcsak „munka”, hanem egy lehetőség is, hisz ezáltal rengeteget fejlődhet a személyiségünk, sokkal jobb lehet/lesz a problémamegoldó képességünk, nyitottabbá válhatunk.
De egy biztos: ezekhez a Hausengel segít hozzá.
Hisz a fejlődésünk a munkánkat segíti elő, de ha meg is akadnánk, a Hausengel ott áll a háttérben és segít a továbbhaladásban. Így nem kérdés számomra, hogy velük együtt dolgozni az egyik legjobb döntésem volt. A szuper csapatként az azonnali együttműködésre én még máshol nem láttam ilyen szintű példát. Ezért a Hausengel elnevezés nemcsak a gondozókra használható, hanem Mindenkire, aki náluk van hivatásban – mert ez nem egy munka, ez egy élethivatás.