»Az idős és beteg emberek iránti empátia értékes«

Horváth Lászlóné Irén egy kedves hölgy, négy gyermek édesanyja és kilenc unoka nagymamája. Nagy családja van, és mindig is aktív életet élt. Egy életveszélyes betegség után úgy döntött, hogy gondozóként próbál szerencsét Németországban. Valami újat akart kipróbálni. Mi vezette őt erre az útra?

Nehéz kezdet és a bizalom

Magyarországon egy korosabb nőnek nagyon nehéz munkát találni, és ez különösen igaz Barcson, a szülőfalumban. A saját hazámban munkanélkülivé váltam anélkül, hogy bármit is tehettem volna ellene. Ez 12 évvel ezelőtt történt. Szakiskolai tanárként, majd később gyógypedagógiai tanárként dolgoztam. Nagy családom van, és mindig aktív életet éltem, nem bírtam elviselni a munkanélküliséget és a vele járó pénzhiányt, ezért lettem súlyos beteg.

Miután egészségügyileg felépültem, egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, hogy sok más honfitársamhoz hasonlóan gondozónőként próbáljak szerencsét Németországban. Hiszek a gyerekekben, tisztelem az időseket. Mindig is "hajlottam" arra, hogy segítsek az elesetteken, a betegeken és a fogyatékkal élőkön. Ezért döntöttem úgy, hogy miután a negyedik gyermekem megnősül, jelentkezni fogok. És ezt meg is tettem. Elkezdtem intenzíven németül tanulni, de nem iskolában, hanem önállóan.

A Hausengelről egy ismerősömtől hallottam. Ezt követően utánanéztem a Hausengel tevékenységének, és az összegyűjtött információk alapján pozitív minősítést adtam az ügynökségnek. Összeszedtem a bátorságomat, és tárcsáztam is a számot. Üdvözöltek, és attól a pillanattól kezdve számíthattam a segítségükre. Egyedül csak egy A2-es nyelvi szinten tudtam megtanulni németül. Ennek ellenére lehetőséget kaptam arra, hogy megbízást válasszak.

2017. szeptember 25-én a németországi Hausengel székhelyére, Heskembe utaztam. Nagyon kellemes élményben volt részem: a recepció, a vendéglátás, a vezetőség mind elnyerte a szimpátiámat. Minden részletről tájékoztattak, a kérdéseimre világos és kielégítő választ kaptam.

Másnap a Hausengel elvitt az általam kiválasztott kedves családhoz, ahová személyesen kísért el a Hausengel munkatársa, aki bemutatott a családnak. Nem volt kétséges a bizalom! Ez az, ami a legnagyobb hatással volt rám, hogy a bizalom áll ennek a munkának a középpontjában.

Az első megbízás

A gondozómnak segítségre volt szüksége, a nap nagy részét ágyban töltötte, de az asztalhoz tudott ülni és egyedül enni. Szeretett társasjátékozni is. Egyébként tőlem függött. Végtelenül boldog volt, hogy magyarul beszélhetett velem, mert Magyarországon született. A gondozott felesége, egy nagyon kedves asszony, korábban szabónő volt. Itt "találkoztunk", mert az első munkahelyem a ruhaiparban volt, és ezért sok témát kellett megbeszélnünk, ami nagyon jó volt számomra, mert javíthattam a német nyelvtudásomat. Röviden, jó helyen jártam. Azért mesélek erről ilyen részletesen, mert ezek az élmények nemcsak a személyiségemet formálták, hanem meghatározóak voltak számomra, és megerősítettek abban a döntésemben, hogy gondozóként folytassam a munkát. Éreztem a gondozottam és családja elégedettségét. Tudtam, hogy ezt a munkát kell folytatnom. Harmadszor mentem vissza, amikor a gondozottam elhunyt. Magától értetődően részt vettem a temetésén. Hat hét után hazatértem. A feleségnek nem volt szüksége gondozóra, de tartottuk a kapcsolatot. Azóta is tartjuk a kapcsolatot az unokáival is.

A legkellemesebb emlékek

Tisztában vagyok vele, hogy a német nyelvtudásom nem a legjobb, de ez nem jelentett problémát a munkám elvégzésében. Ezzel elfogadtam a Hausengel következő ajánlatát is. Ha valamit javítani tudok, akkor megteszem: Ida asszonnynál azonnal a család részévé váltam. Hatszor tértem vissza hozzá. A váltópartnerem is nagyon jó volt, így zökkenőmentesen tudtuk megszervezni a váltásokat. Amikor Ida asszony egészségi állapota megromlott, más munkát kellett választanom, mert nem tudtam felemelni őt egyedül.  

Egy 99 éves idős hölgyet választottam. A gondozással nem volt gond, a nap nagy részét vele töltöttem, még akkor is, ha nem volt semmi extra teendő. Nem volt könnyű hazajutni, mert akkoriban tombolt a Corona-vírus - szörnyű időszak volt. Még csak néhány napja voltam itthon, amikor megkaptam a szívemhez közel álló hírt, hogy Ida asszony kapott egy megfelelő emelőt, amely segítheti az ápolását. Természetesen visszamentem hozzá! Unokája minden nap meglátogatta a nagymamáját, és örömmel látta, hogy boldog, mosolygós nagymamája a napjáról beszél. Miután végeztem a házimunkával, együtt töltöttük az időt: Leginkább filmeket nézett a laptopomon, én pedig patchwork takarókat varrtam. A napok és hetek gyorsan teltek. Összebarátkoztam egy szomszédos családdal. Ida asszony lányai és testvérei megtiszteltek szeretetükkel, és kifejezték hálájukat. Soha nem vártam külön díjazást a munkámért, de gyakran kaptam meglepetés ajándékokat. Sajnos Ida asszony állapota romlott. Ágyhoz kötött lett. Ida asszony volt szívem ékköve! Természetesen barátok vagyunk a szomszédos családdal és Ida asszony unokájával is. Szívesen emlékszem vissza azokra a napokra amiket együtt töltöttünk.

Voltak nehéz napok is

Nem volt semmi problémám, és nem volt okom az elégedetlenségre. Természetesen voltak nehéz napok is, sőt könnyes napok is. De a szeretet átsegít rajtuk. Ismerve magamat, mindig nyugodt, türelmes és kedves voltam és vagyok. Kötelességtudó, felelősségteljes és megbízható. A családok ezt észrevették és megtapasztalták. Cserébe szeretetet és megbecsülést mutattak felém. Hálásak voltak minden apró dologért, amit tettem. Megbíztak bennem, családi történeteket, eseményeket meséltek, fényképeket mutattak. A gondozási munka életem fontos részévé vált.

Partnerség és együttmüködés a Hausengel-el

Hittem és bíztam magamban. Továbbra is hittem a Hausengelben és bíztam bennük. Bármikor, amikor segítségre vagy információra volt szükségem, a Hausengel csapata mindig ott volt mellettem. Igen, ők egy nagyszerű csapat! Emlékszem azoknak az embereknek a nevére ettől a nagyszerű cégtől, akik a kezdetetktöl segítettek nekem.

Az empátia értékes

Jelenlegi megbízatásom Asemwaldban van. Nem tudom, melyik a jobb, melyik az elfogadhatóbb, a lelki távolságtartás attól, akit ápolunk, vagy valamiféle kötelék kialakítása. Gyorsan kötődöm. Számomra nem mindegy, hogy mi történik a gondozottal. Tudom, hogy fontos a német nyelv ismerete és minél jobb használata. De nem ez a legfontosabb - ez az én tapasztalatom! Az idős és beteg emberek iránti empátia sokkal értékesebb. Nyolcszor tértem vissza Asemwaldba. Azt hiszem, ez mindent elmond. Nem egy fényűző hely, de békés. Most sok dolgom van itthon, és egy ideig Magyarországon maradok, de a gondozottam gyakran hív engem Messengeren, hogy elmondja, hogyan telnek a napjai.

A bátorság a siker kulcsa

Szokatlan, hogy valakinek elmondjam a történetemet. Nem tudnék érzelmek nélkül beszélni a Hausengel-el partnerségben eltöltött öt évemről. Első kézből tapasztaltam a Hausengel csapat fáradhatatlan támogatását, kevés kudarcom volt,  de akkor vigasztaló szavakkal adtak erőt és hitet. Igyekeztem ezt lelkiismeretes munkámmal meghálálni. Örömmel ajánlom a Hausengelt és dicsérem a vállalatot. Nélkülük nem jöttem volna Németországba. Mennyivel "szegényebb" lettem volna, és nem anyagi értelemben értem.

Mindig a fülemben cseng az a mondat, amit egyszer hallottam: "...a gondozónő, amikor eljött hozzánk, csak köszönni tudott németül, de az édesanyámat kiválóan ápolta!" A nyelv nagyon fontos, de a szeretet és az empátia még fontosabb. Másképp nem tudtam volna végigcsinálni ezt az öt évet.