A kommunikáció és a problémák megoldása nagyon fontos

Minden elképzelhető munkát kiprobáltam már, amit a piac ajánlani tudott. A hotel szobalánytól kezdve a konyhatündéren át a barkácsboltig, az autómosótól az élelmiszerboltig a cipőgyártól egészen a vendéglátóiparig vitt az utam.

Eddig ebben a tevékenységben lehettem legtöbbször önmagam

2014 táján lehetőségem adódott Németországban dolgozni, így kiutaztunk az akkori párommal, majd egy időseket foglalkoztató nappali intézményben helyezkedtünk el, mint konyhai kisegítő és takarítónő. Itt tanultam meg valójában németül beszélni és itt hívták fel a figyelmemet az intézmény ápolói, hogy jó érzékem van az idősekhez, megtudom őket nyugtatni, valamint pozitív hatással vagyok rájuk. A gondozói munkára véletlenül bukkanttam rá. Kíváncsian ki is próbáltam és azonnal megtetszett. Eddig ez a munka áll hozzám a legközelebb. Itt elengedethetetlen a türelem és az együttérzés, nem utolsó sorban a szeretet. Eddig itt lehettem legtöbbször önmagam. Azt gondolom ebben a szakmában a legnehezebb az egymásra hangolódás. Az első pár nap (vagy az én esetemben első hét), ameddig minden szokást, rutint vagy más apróságot elsajátítok. Az apró dolgokban rejlik a siker. Ha odafigyelsz a gondozott kívánságaira és igényeire vagy egyszerűen meghallgatod, már azzal jelzed számára, hogy miatta vagy ott, hogy könnyíts a helyzetén, kisegítsd a mindennapjaiban. A gondozottak általában magányosak és ez a probléma szinte mindannyiukat érinti. Amit a legjobban élvezek ebben a munkában a szabadság. Szeretem, hogy én dönthetem el mikor mit és meddig csinálok, magamnak osztom be az időmet a napi teendőket. Jó érzés, hogy saját magam kell megkeresni, hogy hogyan tudom a gondozott helyzetét könnyebbé tenni.

A kisvállalkozással járó szabadság nagyon üdítő tud lenni

Maga a magánvállalkozás szempontjából is az a legjobb, hogy saját magam ura lehetek. Èn döntöm el, hogy mit vállalok el és mennyi ideig szeretnék kint lenni a megbízásban. Ez a kisvállalkozással járó szabadság nagyon üdítő tud lenni. Ez az elején nehéz volt, zöldfülűként nem tudtam előre mit bírok és mit nem. Hol a határ a pszichikai kimerültségnél, mert ez minden gondozónőt másképp érint. Nekem nagyon fontos a harmónia a gondozottal, anélkül nehéz lenne elvállalnom egy megbízást. Az egyensúly a munka és a privát élet közt szerintem létfontosságú. Fiatal gondozónőként örülök, hogy szereztem annyi tapasztalatot, hogy ne adjam fel egy nehezebb megbízásban.  Igyekszem mindig a gondozott kedvében járni, ha én nem éreztem magam jól egy helyen, nem is tértem vissza oda, de tudomásom szerint mindenki pozitívan reagált a jelenlétemre, meg persze sokan remélték a visszatérésemet. Számomra fontos, hogy a gondozott a lehető legtöbbet kapja az ottlétem során, de közben magamat se felejtsem el, vagy szorítsam háttérbe.

Èppen úgy adódott, hogy nekem volt szükségem egy új kezdetre és ezt a Hausengel jelentette számomra

Az ügynökséget egy kedves barátom ajánlotta, aki egy hölgy mellett utazott Németországba és ódákat zengett a cégről, hogy mennyire megvan elégedve, hogy külföldön lehet legálisan időseket gondozni. Biztosítást kötöttek rá, papírmunkát elvégezte a cég helyette stb. Az ismerősöm kapott tőle egy kis cetlit, aminek az alján fel volt tüntetve az ügynökség telefonszáma. Kedves ismerősöm hónapokig hordozta a pénztárcájában ezt a kis darab papírt, abban bízva, hogy majd valakinek jól fog jönni ez az elérhetőség. Úgy adódott, hogy pont én voltam az a személy, nekem volt szükségem egy új kezdetre és ezt a Hausengel jelentette számomra.
2016 őszétől vagyok az ügynökséggel szerződésben és remélem, hogy sok évig fogunk még együtt dolgozni. Szerintem a sors hozta, hogy a cégre bukkanjak. Nem mindennapi emberek tudják ezt bevállalni amit mi csinálunk. Abban a helyzetben voltam, hogy kénytelen lettem feladni az addigi életemet és újra kezdeni. A Hausengel volt ebben az időben a menedék és így utólag is úgy érzem jól döntöttem. Kicsit féltem, de hát ki nem? Már nyolcadik éve, hogy együttműködünk és köszönöm, hogy együtt dolgozhatunk.
A kezdet stresszes volt, izgalmas, hogy megfelelek-e, szeretni fogom-e vajon ezt a munkát? Ezek a kérdések kavarogtak bennem.

Judit volt az első aki az empátiát, az igazi odaadást tanította nekem és végtelenül hálás vagyok érte

Az első megbízásom egy nagyon idős néninél volt Wilhelmshavenban. A váltótársam Judit tanított meg arra, hogy hogyan kezeljem a néni betegségét. Demens volt, egész éjjel ,,Hallo”-val hívogatott. Nagyon nehéz három hónap volt kezdő idősgondozóként, de sokat tanultam belőle. Judit volt az első aki az empátiát, az igazi odaadást tanította nekem és végtelenül hálás vagyok, hogy megismerhettem. Aztán természetesen jöttek a következő megbízások. Az ajánlatokat megbeszélni relatív könnyű dolog és egyben nehéz is, hiszen csak elképzelni tudjuk, ami személyesen mindig más, mint amit a képzeletünk elénk tár. A cég rengeteg információt ad a gondozottról, ami pici eltéréssel stimmel is, viszont amit sokan nem tudnak, az az, hogy a kémia a gondozott és a gondozónő között létfontosságú. Volt egy esetem, hogy a váltóm nagyon jól beilleszkedett, nekem azonban nem sikerült. Nem volt különbség a viselkedésünkben, mindketten jól végeztük a dolgunkat, viszont én nem tudtam kapcsolódni a nénivel. Ùgy gondolom, ha nem jön létre a jó kapcsolat a két fél között, sajnos nincs is jövő az együttműködésben.

Az önállóság elengedhetetlen számomra

A tárgyalás lehetősége minden kisvállalkozó számára fontos, aki a sikerre törekszik. Ez a gondozott a gondozónő és a Hausengel szempontjából is létfontosságú. Szingliként mindig is egyedül szervezem az életem, jól meg kell gondolnom, hogy mik a lépéseim, mint a privát életben, úgy a gondozás ideje alatt is. Van, hogy a gondozott nem tudja már eldönteni, hogy neki mi is a legjobb, így ilyenkor a családdal vagy a Hausengellel való tárgyalás, megbeszélés jó eredményeket hozhat, mint fordított esetben, azaz önállóan megoldani a helyzetet. A tanácsadók mindig is segítőkészek voltak velem. Akihez legelőször kerültem a családokkal és a gondozónőkkel is foglalkozott. Türelmesen elmagyarázott mindent, átsegített a nehézségeken, aztán átkerültem egy másik tanácsadóhoz. Emlékszem volt egy nagyon jó ajánlott családom. A váltótársamnak minden rendben ment, velem viszont nagyon mostohán bánt a gondozott. Három hét után felmondtam. A tanácsadóm felhívott, de mikor telefonon beszéltünk a sírástól alig tudtam beszélni. Ekkor átadta a telefont az első tanácsadómnak, aki megnyugtatott és elmagyarázta a választásom kimenetelét és gyorsan megoldották a problémám. Egyszerűen nem tudtam beilleszkedni a családnál, nem éreztem magam jól, nem volt meg az összhang a család a gondozott és köztem. A 8 év alatt én is sokat fejlődtem, már könnyebben felismerem hogy mivel birkózok meg és mivel nem. Nagy segítség számunkra, hogy a kapcsolattartóra lehet számítani. Ismer, tudja, hogy milyen karakterű vagyok, mit szeretek, mit nem, milyen család tetszene nekem vagy mi az amit kategorikusan elutasítanék.

A kölcsönös tisztelet a siker titka

Nekem nagyon fontos a harmónia a csend és a pozitív hozzáállás, nem szeretek olyan helyen tartózkodni, ahol a tisztelet nem kölcsönös, hiszen sokan azt hiszik, hogy csak a munkánkért vagyunk megfizetve, de ez nem teljesen igaz. A pénzt az időnkért is kapjuk, amit távol töltünk a családunktól. Itt szeretném megköszönni a Hausengelnek, hogy szuper tanácsadóim voltak és vannak, tiszteletreméltó az odaadásuk. Egy jó együttműködésnek szerintem az a titka, hogy a kapcsolattartó ismerje az információkat a családról, fontos ismernie a gondozónőt akit képvisel, legyen intuitív és kedves. A kommunikáció és a problémák megoldása nagyon fontos. A Hausengel sokmindenben változott az évek során. Belátással vagyok, hogy lépést kell tartani a fejlődéssel, modernebb körülményeket kell kialakítani a kollégáknak, innovációkat kell bevezetni, platformokat hódítani. A mi platformunk a változásról szólt mindig is - új helyek, új családok és helyzetek. Véleményém szerint a Hausengel egy ajánlható cég! Köszönetet szeretnék mondani a kedves munkatársaimnak értékelem a nehéz munkátokat és mégegyszer köszönet mindenért!