<
Schliessen
Schliessen

A család szerencsémre nagyon kedves és segitőkész volt

Császka Rozália Gyöngyi

2008-ban válságba került a magánéletem, ami változásra kényszerített. Egy ismerősöm révén kerültem először egy demens nénihez gondozóként. A német nyelvet még nem beszéltem perfektül, ráadásul az ápolandó nénivel sem volt egyszerű együtt dolgozni. A néni családja szerencsémre nagyon kedves és segitőkész volt. A kapcsolatot egészen múlt évig tudtuk tartani, sajnos az a családtag is elhúnyt, akivel a kialakított jó viszonyt fenntartottuk.

Nyelvvizsgával nem rendelkezem, de ez eddig még sosem volt gond

Minden más volt, mint amit addig megszoktam. Már a jelentkezésnél is lehetett érezni, hogy több mindenre kíváncsi a Hausengel. Egy rövidebb felmérés után került sor a regisztrációra. Természetesen, mint gondolom mindenki, izgultam, hogy elég jó és megfelelő-e a német nyelvtudásom a munka ellátásához. Nyelvvizsgával nem rendelkezem, de ez eddig még sosem volt gond. Mindig megértettem magam a családtagokkal, orvosokkal, ápoló kollégáimmal és a szerelőkkel is. 

Egy demens nénitől versikét tanultam. Ezek szép emlékek…

Nem lehet minden gondozottal ugyanazon az általános szinten kommunikálni, de például egy demens nénitől versikét tanultam.
Ezek szép emlékek, amit szívesen felidézek emlékeim közül.

Sok kedvességet kaptam és elismerést, ezért nem volt nehéz vissza járni

Nehéz volt az új helyzet. Bekerülni egy ismeretlen család életébe, mindennapjaiba. Számomra idegen, különféle akcentussal beszélő emberekkel orvosokkal, nővérekkel konzultálni, majd ezt követően döntéseket hozni. Időnként a mi feladatunk a gondozottnak a napi rutinját kialakítani, amit persze ők sokszor átírnak. Ennek ellenére sok kedvességet kaptam és elismerést, ezért nem volt nehéz vissza járni és így elkezdődött, folytatódott a gondozói életem. Ezután egy szintén német céggel dolgoztam éveken keresztül és éveket egy-egy helyen München és környékén. Nekem talán szerencsém is volt. A családok minden helyen messze menőkig elfogadtak és megbíztak bennem. Ehhez persze sok türelmet, elfogadást és odaadást kellett a munkámba vinni. Ezt tudomásul kell venni, hogy mi vagyunk az ápoltért. Bizony engedni is kell, természetesen mindig az ápolt egészségét és biztonságát figyelembe véve.

Itt a félelmeimmel kellett megbirkóznom leginkább

Münchenben egy végstádiumos rákos 93 éves hölgyet ápoltam. A gondozott családja hetente csak kétszer jött, hogy segítsenek és ez egy elég fárasztó megbízás volt számomra. Egy nagy villában lakott a néni, hatalmas telken. Éjjelente többször le kellett mennem hozzá, hogy megnézzem minden rendben van-e. Itt a félelmeimmel kellett megbirkóznom leginkább. Lelkileg ez a munka nagyon kimerítető volt számomra. Teljesen egyedül kellett intézkednem például, ha rosszul és kapkodva kötötték be az infúziót. Akkoriban még kezdőként tele voltam kétségekkel, hogy mikor kell szóljak akár az orvosnak, mikor pedig felesleges. A Caritas szolgálat jött minden nap, de a problémák sosem abban a negyedórában történtek. Csütörtöktől keddig a családot soha nem értem utol, ezért nem is hívtam őket inkább. Nekünk, akik belelátunk kicsit a család életébe is lehet véleményünk, de nem itélkezhetünk. A lányával a mai napig tartjuk a kapcsolatot 2009 óta. Egyik hely sem könnyű. Hátrahagyni a családunkat mikor útnak indulunk nem egyszerű és a honvágyunkat leküzdeni sem. Aki lelkiismeretes, márpedig ezt másképp nem lehet jól csinálni, az bizony nagyon elfárad mire letelik a kint eltöltött ideje. Amikor beülök a hazafelé menő buszba, mintha mázsás kő esne le a szívemről, mindegy milyen a hely.

Egy másik ismerősöm keresett ápoló céget. Tőle hallottam először a Hausengelről

Münchenben egy közös ismerősünk révén tudtam meg, hogy otthoni ismerősöm kb 200 m-re dolgozik tölem szintén. Utána sokat tudtunk délutánonként össze jönni, beszélgetni. Egy másik ismerősöm is keresett ápoló céget. Tőle hallottam először a Hausengelről. Korrekt, megbízható cégnek mondta, így én is tovább ajánlottam. Nekem nagyon jó helyem volt akkor, 4 évet dolgoztam az előző céggel együtt, így eszemben sem jutott a váltás. 2021 januárjában azonban kiderült, hogy pajzsmirigy betegségem van. Sajnos nem volt erőm és ott kellett hagynom a helyet ahol a páciens tolókocsis volt. Majd egy év után már én is új céget kerestem és én is a Hausengelt választottam.

Megnyugtató, hogy teljesen hivatalosan, szerződéssel, konkrét összegekkel dolgozom

Messze menőkig korrektek, türelmesek és segítőkészek voltak velem a Hausengelnél. Nem volt félelmem, hogy esetleg nem kapok munkát, vagy nem adják oda a fizetésemet, mivel az ismerősöm meg volt elégedve a céggel. Mindenben segítettek, nagyon kedves kapcsolattartót kaptam, de gondolom a többiek is olyanok. Megnyugtató, hogy teljesen hivatalosan, szerződéssel, konkrét összegekkel dolgozom. Az adóbevallásokat is megcsinálják ingyenesen. Nekem előtte saját magamnak kellett könyvelőt találnom. A magán biztosítás sem elhanyagolható. Ha valami kérdés van a saját nyelvemen tudom tartani a kapcsolatot. Az ápolt személyek és családok is értékelik a munkát amit elvégzünk. Nálam legalább is így volt. Velük szemben is korrekt a szerződés és nincs és nem is lehet vita a későbbiekben, mivel le van fektetve minden írásban. 15 éve dolgozok már több céggel is és mint magánvállalkozó. Nekem a Hausengel eddig mindenben megfelelt és nyugodt szívvel tudom ajánlani NEM bárkinek! Csak annak, akinek nagy-nagy türelme van és empatikus. Ennek a munkának is meg van a szépsége. Hálásak is tudnak lenni a gondozottak és ezért érdemes csinálni.

»Az idős és beteg emberek iránti empátia értékes«

Horváth Lászlóné Irén, Komlo
Horváth Lászlóné Irén egy kedves hölgy, négy gyermek édesanyja és kilenc unoka nagymamája. Nagy családja van, és mindig is aktív életet élt. Egy életveszélyes betegség után úgy döntött, hogy gondozóként próbál szerencsét Németországban. Valami újat akart kipróbálni. Mi vezette őt erre az útra?

"Hausengel" az emberekért dolgozik

Rinalda Navickienė, Jurbarkas
"A gondozás egy olyan szakma, amely véleményem szerint elősegíti a folyamatos fejlődést, a sok kommunikációt, az innováció iránti érdeklődést, különösen az olyan tulajdonságok fejlesztését, mint az őszinteség, az empátia, a megértés. Különösen boldog vagyok, amikor a tanácsaim segítenek az emberek mindennapi életében, amikor a gondozott személy hozzátartozói hálásak, vagy amikor a demenciában szenvedő nagymama kifejezi bizalmát". Így kezdi a Jurbarkasból származó Rinalda Navickienė asszony, az otthoni ápolásban megtett útjáról szóló történetet, aki 2018 óta működik együtt a Hausengellel.

Mindig nyitott vagyok az új tapasztalatokra

Audronė Tamulienė, Litvánia
Mindig nyitott vagyok az új tapasztalatokra. Egy napsütéses szeptemberi napon egy érdekes, beszédes és tapasztalt taxisofőr vitt el engem az első munkaadómhoz, aki csak nemrég vált postahivatalnokból taxisofőrré, és évek óta már Németországban élt. Az élénk beszélgetés eloszlatta az izgatottságomat.